first
  
last
 
 
start
stop

Egy perc, egy óra, de akár egy másodperc alatt is megváltozhat az élet. Egy busz, egy hangos robaj, a következő pillanatban már csak a halál lángja lebeg előttük. Hangos kiáltások, segélykérő hangok, aki túlélte az szerencsés, hálát adhat az Úrnak életéért. Segítő kezet nyújtani egyszerű, de átérezni azt a fájdalmat, mely a napokban kergetni fogja a diákokat, tanárokat, családokat lehetetlen. A média folyamatosan szaggatja fel a sebeket, melyek már-már beforrni látszódnak, de a felejtés nem egyszerű. Szörnyű! A gyötrelem folytatódik, és nem enged a karmai közül, amely fogva tart. A kín az, amely felemészti a gyászolók összetört szívét. Pénzzel, adománnyal képtelenség elfeledtetni a történteket, betemetni azt az űrt, amelyet az emberek hagytak maguk után. A mai nap emlékezzünk meg a Szinyei Merse Pál Gimnázium elhunyt diákjairól, tanárairól, valamint imádkozzunk az itthon maradottakért, az elesettekért, a gyászolókért.

 

 

,,Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van.’’

Felidézném, ha tudnám, de valami még fogva tart,

Nem kellett menned, bár a sors így is csak jót akart.

Nem felejtelek el, ma érted ég a gyertyaláng,

Mutatja az utat Neked, ha visszajössz, majd megtaláld.

De a helyet, ahol ezer szív vár, fájdalmas könnyekkel,

Az elmosódott emlékek csak miattad törnek fel.

Bennem nem változott, amit éreztem irántad,

Remélem hallottad az érted mondott imákat.

Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra,

Mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna.

Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer,

Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel.

Kérlek, hozd vissza, már nem akarom elengedni,

Kérem, ha jön a busz, legalább dudálna,

Kérem vissza, vagy csak engedj utána.

Mindegy mennyi idő, hogy megértsd

Nem számít, hozd vissza kérlek!

Túl korán vetted el tőlem

Én itt várok rá, amíg élek

Nélküle nehéz az élet

Megtörtél, hozd vissza kérlek!

Túl korán vitted el tőlem

Én itt várok rá, amíg élek.

Hozd vissza kérlek, ezzel hozz vissza az életbe,

Nem bírom ezt a szenvedést, csupán ennyit kérek,

De ez lehetetlen tudom, felfogom könnyekkel küzdve,

Az együtt töltött időre leszek majd örökre büszke.

A síron sírom kínom, a fejfán a fejem fáj,

Ha elmegyek, melletted remélem, lehet majd ott helyem tán.

Soha senkit sem viseltem ennyire a szívemen,

Hozd vissza! Az ürességet nem lehet pótolni mással,

Nyugodj békében, nekem fekete így a nap már,

Csak akkor lennék boldog újra, ha őt visszakapnám.


(Children of Distance: Hozd vissza - átirat)

Egy diáktársatok összeállítása


Álláslehetőség !!!

Állásajánlataink:

Pedagógia tanár

Könyvtáros

SZIRÉN

Integrált könyvtári
rendszer

 

 

konyvtar@sztjg.hu

 

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
<<  November 2018  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
2627282930